3.-4.osztály

 

2. Milyen változatait ismerted meg a ködmönnek?                                                            3 p

 

 

 

 

3. Milyen színű volt a guba, kik használták?                                                                   6 p

 

 

 

 

4. Keresd meg a választ a szövegben és húzd alá!                                                              2p

 

           Mennyi bőrt kellett felhasználni a szűk és a bő suba készítéséhez?

 

       5.   Hogyan viselték a subát hidegben és melegben?                                                          2p

 

 

 

6. Dönts el igaz vagy hamis a szöveg alapján!                                                                    5 p

 

      Az igaz állításhoz I, a hamishoz H betűt írj!

 

            A ruháról lehetett megismerni ki milyen származású.

 

            A suba olcsóbb volt, mint a guba.

 

            A cserzetlen bőrből készült ködmönt a pásztorok is el tudták készíteni.

 

            Nem volt különbség a nemesemberek, a városi polgárok és a parasztok

             ruházata között.

 

          Nem a ruha teszi az embert.

 

 

 

 

7.      Hasonlítsd össze a gubát és a subát!                                                                      4 p

 

hasonlóság:

 

 

 

különbség:

 

 

 

8.     Kik készítették az úri prémes ruhákat, és a ködmönt a pásztoroknak és a parasztembereknek?                                                                                                              3 p

 

 

 

9.     Magyarázd meg a szöveg alapján saját szavaiddal a következő szólást!            4 p

 

„Ruha teszi az embert.’’

 

 

 

10.  Melyik ruhadarabot ismered fel a képeken? Írd alá!                                                   3 p                                                 

 

                                                                                                                             ÖSSZESEN   38 p

 

 

………………     ……………………      ………………………………………

 

___________________________________________________________________________________________________________________________________

CSAK 4.OSWZTÁLY:

 

Fekete István

Nyár

 

            A kis fecskék öten voltak, és sorjában ültek a fészek peremén. Ha valamelyik szülő megjelent, mind az öten kinyitották szájukat, ami nagyon jó étvágyra vallott, de teljesen felesleges volt, mert úgyis sorjában kaptak enni, egyformán és eleget.

            A kis fecskék már majdnem akkorák voltak, mint a szülők, teljesen tollasak, de nem határozták el magukat a repülésre.

            A fészek egy nyitott szénapajtában volt, s a szülők a gerendán aludtak, mert a fészekben nem volt hely.

- Igazán szárnyra kaphatnátok már – csivitelt hajnalban a fecskeasszony, de a fiak riadtan pislogtak.

- Nem merünk.

- Mozgassátok a szárnyatokat – mondta az apa, aki türelmesebb volt -, és ha fogja a levegőt, legalább egyik gerendáról a másikra repüljetek!

- Nem merünk – szepegtek a kicsik -, hátha leesünk, mint a kis veréb, aztán jön a macska…

            A szülők tehát vártak, etették a fiatalokat, és ha meglátták a macskát a pajta felé settenkedni, vészes kiáltásokkal csapkodtak hozzá, mert igaz volt, hogy egy kis veréb kiesett a fészekből,és a macska azonnal elkapta.

            Az öreg kutyával azonban nem törődtek, mert a kutya békés volt, kicsit vaksi, és csak azért jött a hűvös pajtába, hogy a legyek hagyják aludni. Mert kint, a tűző napon milliárd légy zsongott, és szúrtak mint a veszedelem, de bent a pajtában árnyék volt, és szénaszagú csend.

            De a tanácsot megfogadták a fiókák, időnként kinyújtották a szárnyukat, forgolódtak, s úgy érezték: jó lenne repülni. A pajta már kissé unalmas is volt, és idősebb testvéreik már ott cikáztak a kapu előtt, csivitelve mindenféle csodálatos dolgokról.

            Végül is addig mozogtak, amíg a szélső testvért ki nem lökték a fészekből. A kis fecske ijedten szétcsapta szárnyát, sikkantott egyet, és repült. Nem, azt igazán nem lehet mondani, hogy ez valami híres repülés volt, de átért a gerendára, s a testvérek egy kis vágyódó irigységgel néztek utána.

            Ezek után a szülők már erélyesebben követelték a repülést, mert akik egyformán ettek, azoknak egyformán kell repülni is. Az igazság az, hogy pár nap múlva már valamennyi fióka eljutott a gerendára, onnét másik gerendára, aztán végig a pajtán, s a bukdácsoló vergődésből egy hét alatt határozott repülés lett.

- Meddig akartok még idebent játszadozni? – kérdezte az anya, aki a nevelésben szigorúbb volt – repüljetek ki a tető alól, és ha elfáradtok, ott kint is megpihenhettek.

- De a szemetek nyitva legyen, és ha nagyobb, hegyes szárnyú madarat láttok, azonnal vissza a fészekbe – tette hozzá az apa.

            A fiókák komolyan pislogtak, s ezzel megfogadták, hogy vigyáznak magukra.

- Gyerünk! – kiáltott a kis fecskeasszony, s a család szép ívben kilendült a pajta kapuján, fordultak egyet, s leszálltak egy vén akácfára, amelynek fele már száraz volt.

- Nézegessetek és vigyázzatok, az élelmet majd idehozzuk.

            És a kis fecskék szorongva nézték a teret, amely olyan nagy volt, hogy összeszorította a szívüket. Nézték a felhőket, a messze dombokat, a mezők és vetések határtalan határát, de szépen egymás mellett ültek, hogy a szülők az etetési sorrendet be tudják tartani.

            Alattuk mozgott egy nagy udvar minden lakója, de ezekkel már nem törődtek, sőt rávisongtak a macskára, amikor pipiskedve végigment a fa alatt, és rájuk se nézett, mert tudta, hogy a fecskék már elérhetetlenek.

            Ebben az időben már messzebb is elrepültek a háztól, reptében vették át a legyet a szülőktől, és ittak a patakból, csak annyira érintve a vizet, mint az eldobott lapos kő. És ha valahol feltűnt a héja, a karvaly vagy valamelyik fecskeszárnyú sólyom, besurrantak a nádasba, ahol könnyebb volt a menekülés.

            De ebben az időben megbarnultak már a mezők, kiszikkadtak a legelők, a kaszálók kemény tarlóján szöcskefiak ugrottak versenyt a szülőkkel, nem feledkezve meg letarolni, amit a kasza meghagyott.

            A szöcskék nyomában komoly varjak lépkedtek, és a falusi gólya is kihozta fiait, mert a szöcske, sáska és más mezei bogárféle kitűnő eledel – tápláló és könnyű -, s ezzel a gólyák is tisztában voltak.

            Erre is elrepül néha az öt kis fecske, de most már bátran, mert a szárnyaik élesek és kemények lettek, mint a késpenge.

            De kirepülnek a kukoricaerdők fölé is, hol babot szednek az asszonyok, és piros kendőjük a zöld erdőben fel-felvillan, mint a pipacs. És alacsonyan szállnak a krumpli fölött, amelynek bokra már szétterült, mintha szoknyájával a földbe rejtett gumót őrizné.

            A nappalok azonban egyre rövidülnek, s az éjszakák egyre hosszabbak. Reggel felé hűvös már a levegő, s a legyek – a meleg szülöttei – alig repülnek, csak ülnek a falon, gerendán, levelek alján, mintha a mulandóságon gondolkodnának.

            Ebben az időben már fecskecsapatok érkeznek északról, de csapatba verődnek a mi kis fecskéink is, és a zengő sürgönydrótokon meghallgatják az öregek tanácsait, aztán felszállnak a templom oromfalára, mert a drótokon már nincs elég hely.

- Igen, az idő elérkezett – sivít ezernyi kis madár, és a toronyban lakó bagolyfiókák zavartan pislognak, mert aludni szeretnének, és ebben a lármában nem lehet.

- Tanácskoznak – vakarják meg orruk tövét az öregek -, nem tart sokáig. Aludjatok!

            A kis baglyok erre újra lecsukják álmos nagy szemüket, és úgy tesznek, mintha aludnának, mert szófogadó gyerekek.

            A csivitelés aztán egyszer élesen felcsapott, erősebben, mint eddig valaha.

- Szárnyra! Szárnyra, aki élni akar!

            És utána ólmos nagy lett a csend. A fecskék magasan szálltak, mint amikor szúnyogot hajt a szél, és alattuk elmaradt a táj, és elmaradt az idő. Elmaradtak a tarlott mezők, sziszegő náderdők, bólogató napraforgók, hallgatag erdők, poros pajták és régi fészkek, amelyek üresen és vágyakozva tartják tenyerüket azok felé, akik majd visszaérkeznek, mert elmúlott a nyár.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1. Írd le!

 

            Hány tagú volt a fecskecsalád? __________________________________

 

            Hány fecskefióka volt? ________________________________________

 

            Hol volt a fiókák fészke? _______________________________________

 

            Hol aludtak a fecskeszülők? ____________________________________

___/4

2. Fejezd be a mondatokat!

 

            A kis fecskék nem mertek repülni, mert ___________________________

 

            ___________________________________________________________

 

            Végül is addig mozogtak, amíg __________________________________

 

            ___________________________________________________________

 

            Fecskemama arra biztatta a fiókáit, hogy __________________________

 

            ___________________________________________________________

 

            Később már messzebb is repültek a háztól, és ______________________

 

            ___________________________________________________________

___/4

3. Tudod-e mit jelent? Írd le röviden!

 

            legelő ______________________________________________________

 

            tarló _______________________________________________________

___/4

4. Írd le másképpen!

 

            pipiskedve __________________________________________________

 

            besurran ____________________________________________________

 

            settenkedni __________________________________________________

 

            riadtan pislog ________________________________________________

 

            bukdácsoló vergődés __________________________________________

___/5

 

 

 

 

5. Írd le röviden! Milyennek ismerted meg a fecskemamát?

 

            ___________________________________________________________

 

            ___________________________________________________________

___/5

 

 

6. Írd ki a szövegből!

 

            Azokat a szavakat, amelyek a fecske mozgását jellemzik:

 

            ___________________________________________________________

 

            Azokat a szavakat, amelyek a fecske hangját utánozzák:

 

            ___________________________________________________________

___/4

7. Húzd alá az alábbi részben a hasonlatokat!

 

            Erre is elrepül néha az öt kis fecske, de most már bátran, mert a szárnyaik élesek és kemények lettek, mint a késpenge.

            De kirepülnek a kukoricaerdők fölé is, hol babot szednek az asszonyok, és piros kendőjük a zöld erdőben fel-felvillan, mint a pipacs. És alacsonyan szállnak a krumpli fölött, amelynek bokra már szétterült, mintha szoknyájával a földbe rejtett gumót őrizné.

___/3

8. Hogyan távolodtak el a fészektől a fecskék? Számozással állítsd sorrendbe!

 

            ___ nádas                                           ___ sürgönydrót

 

            ___ fészek                                          ___ pajta

 

            ___ kukoricaerdő                               ___ templom oromfala

 

            ___ gerenda                                       ___ patak

 

            ___ messzi idegen                              ___ akácfa

___/10

9. Húzd alá, melyik szólás, közmondás illik a történetre!

 

            Sok lúd disznót győz.                                               Gyakorlat teszi a mestert.

 

            Egy fecske nem csinál nyarat.                       Többet ésszel, mint erővel.              ___/1